GYERMEKKORI VISELKEDÉSI ÉS MAGATARTÁSI ZAVAROK

Photo: InterBe

Vannak szülők, akiknek a gyerekei folyamatosan megszegik a szabályokat, mások személyes jogait sértik a viselkedésükkel, úgy tűnik, nem figyelnek senkire, nehezen fogadnak szót, és gyakran nem mutatják a tisztelet jelét. Ha olyan helyzetbe kerülnek, ami nem tetszik nekik sokszor agresszívan reagálnak. Ezek a gyerekek gyakran kezdenek el verekedni, zaklatnak másokat az iskolában, és sokszor előfordul, hogy hazudnak a környezetükben élőknek.

Ezek a viselkedéses tünetek néha már tízéves kor előtt is jelentkeznek, de leggyakrabban tíz és tizennyolc éves kor között fordulnak elő. Ha a szülő nem figyel ezekre a jelekre, és nem veszi őket komolyan, akkor ezek a tünetek és viselkedési formák követhetik a gyermeket a felnőtt korba is, később pedig ez tovább fejlődhet egyéb mentális betegségek irányába felnőttként. Ezeknek az embereknek általában felnőttként nehezebb kapcsolatokat kialakítani, vagy együtt dolgozni másokkal.

Mi az oka?

Mind hallottunk már szülőket, akik állandóan a gyerekükről panaszkodnak, főleg hogyha hasonló tüneteket mutatnak, mint amik feljebb olvashatók. Általában úgy élik meg, hogy a gyerekük csak épp a "lázadó korszakban" van.

Amikor a viselkedési zavar etiológiájáról beszélünk, nehéz egy tényezőt pontosan meghatározni, de az, ahogy a szülők kommunikálnak a gyerekkel, az kulcsfontosságú ezekben az esetekben. Azok a gyerekek akiket, elhanyagolnak, vagy akik nem kapnak elég figyelmet, több jelét mutathatják a viselkedési zavarnak. A kemény büntetés, a fizikai vagy mentális bántalmazás is kiválthat viselkedési zavart.

Minél korábban fedezik fel a jeleket, annál könnyebb segíteni és megtanítani a gyermeket hogyan engedelmeskedjen a szabályoknak, vagy hogyan reagáljon amikor váratlan helyzetben találja magát.

Szülői beavatkozás lehetősége

Az egyik módszer, ami segíti a szülőket és a gyerekeket is, a Multisystemic Therapy. Ebben a fajta terápiás módszerben, nem távolítják el a gyermeket a megszokott légköréből, hanem a módszert az otthonába, iskolájába viszik. A szülők és a terapeuták meghatározzák, hogy melyik viselkedést célozzák meg először, és megpróbálják megtalálni (az első, illetve) a legfontosabb tényezőt, amely befolyásolja a gyermek viselkedését, majd meghatározzák a kezelési célokat.

Egy példa erre, hogy a szülők mondjuk egyértelmű elvárásokat illetve következményeket állíthatnak fel a gyermekeik viselkedésével kapcsolatban, vagy megtanítják a gyermeknek, hogy magyarázza el nekik mit érez és mit gondol mielőtt megtenne valamit.

Ami szükségszerű a szülőknek, amikor viselkedési zavaros gyermekkel foglalkoznak, hogy teljesen bevonódjanak a folyamatba, és figyeljék hogyan reagál gyermekük különböző dolgokra. A megfigyelés által talán képesek lesznek megtalálni azokat a dolgokat, amik negatív reakciót, hoznak elő a gyermekből, így megoldást is tudnak találni a problémára.

Azáltal, hogy szabályokat (büntetéseket és jutalmak) állítanak fel a gyermek számára, egy cél-orientált környezetet hoznak létre, ahol a gyermek megtanulhatja hogy különböző viselkedési formáknak mi a következménye.

Összességében, ha olyan gyermekkel foglalkozunk akinek viselkedési zavara van, a szülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogyan bánnak vele és hogyan reagálnak a viselkedésére, a figyelem, a határok meghúzása, a bátorítás és a közös szabályok kialakítása kulcsfontosságú ebben a helyzetben.

A családterápia is nagyon hasznos lehet, itt is megtanulhatják a szülők hogyan emeljenek határokat a gyermek számára, és hogy azokat hogyan kövessék együtt.

Írta: Mahsa Torkzadeh