MIRE VÁGYUNK IGAZÁBÓL, AMIKOR A STRESSZ MIATT ESZÜNK?

Photo: medium.com

Az ételek és az érzelmek együtt járnak. Van értelme. Az étel meleg, vonzó, és megnyugtató. Szorosan hasonlít az empátiára.

Az ész nélküli étkezés gyakori és gyakran egy védekező szokásként jelenik meg.

- "Csak egy sütit akartam enni, és most nem tudom leállítani magam. Mielőtt észreveszem, már hármat felfaltam."- mondja a stresszevés miatt aggódó kliens.

Ha nem tudatosan eszünk, hanem elkalandozva, oda sem figyelve arra hogy mit vagy milyen mennyiségben juttatunk a testünkbe, akkor fellép a gyanúja a disszociációnak (szétválasztás, elkülönítés). A disszociáció egy univerzális védekező mechanizmus, és kis mennyiségben mint mondjuk nappali álmodozás, vagy alkalmanként figyelemhiány, nem ártalmas. Tudatalatti reflex, amikor az ember túlterhelt, ideges, vagy zaklatott.

A disszociáció könnyen kapcsolható a stresszevéshez. Az enyhe disszociatív állapot miatt az ember kevésbé érzi magát jelen. Egy pillanatra elveszhet az a felismerés, hogy az evés nem az érzelmi kényelem tényleges forrása, és érvényesül a megnyugtatás kényszere.

Mégis mikor megjelenik a szégyen, ami általában követi a stresszevést, a negatív érzelmek, amit az ember megpróbál "el enni', megmaradnak.

Gyakran, amikor az ember túlterhelt, stresszes, és zaklatott, empátiára van szüksége. A beszélgetés, és az az érzés hogy valaki megért, a kapcsolat egy másik emberi lénnyel kiváltja az emberben azt az érzést hogy nincs egyedül. Az együttérzés nyugtató hatással van ránk.

Amikor beszéltem a kliensemmel, a nő kijelentette: "Van egy támogató férjem, de ő az utolsó ember, akivel beszélni akarok, amikor stresszes vagyok."

Megnyugtattam, hogy értem, mire gondolt, és leírtam a különbséget a támogatás és az empátia között. Elmagyaráztam, hogy az empátia nem szánalom, és nem is tanácsadás vagy valakinek a megmentése egy problémától. Az empátia akkor fordul elő, amikor egy személy aktívan hallgatja, és megérti egy másik ember tapasztalatait, majd közli ezt a megértést.

Például: "Lisa, dühös vagy és ideges, hogy a kollégád zavarba hozott a mai értekezleten. Amit tett, nem volt rendben. Rettegsz, hogy holnap be kell menned a munkahelyedre. Megértem. Én is így éreznék."

Az empátia nyomán némi biztatás, tanács vagy egy jó vicc is segíthet a helyzetben.

Az együttérzés és a társaság megnyugtathatja a zaklatott szívet, ezért az ember kevésbé érzi magát egyedül, nagyobb képességekkel és felkészültséggel rendelkezik a probléma orvoslására.

A belső küzdelemről való beszélgetés és az érzelmi táplálék megkapása lehet a leghatékonyabb módja annak, hogy megnyugodj és megalapozott maradj, ami ráadásul megakadályozza a disszociáció fokozódását.

Egy empatikus barát, rokon vagy társ segíthet abban, hogy az ember elsajátítsa azt az érzelmi táplálékot, amelyre vágyik. Ezen kívül az az alapvető tudat, hogy egy védekezési mechanizmus lép életbe stressz idején, segíthet az embernek egyre inkább tudatosan figyelni rá. Ezáltal az is könnyebb lehet, hogy empátiát érezzen önmagával szemben az illető. Önmagunk ismerete és bizonyos hajtóerők, kényszerek mögött meghúzódó okok megértése lehetővé teheti az ember számára, hogy empatikusabban álljon hozzá saját magához.

Például, Lisa dühös magára, amiért megengedte, hogy kollégája megalázó stílusa a lehető legrosszabbat hozza ki belőle. Megdöbben és ideges a támadás miatt, ezért megdermed a következő üzleti ülés során. Képtelen megvédeni magát, érzi, hogy aláásták a hitelességét és a kolléga átveszi tőle a projektet.

Némi önreflexió után rájött, hogy apja gyakran így lépett kapcsolatba vele fiatal korában. A vacsoraasztalnál gyakran igazságtalanul megtámadta és megalázta. Miután rájött, hogy a jelenlegi körülmény a gyermekkori fájdalmas tapasztalatok megismétlése volt, megértette, miért olyan nehéz a helyzet. A belátás lehetővé tette számára, hogy empátiát érezzen önmagával szemben. A következő találkozón Lisa veszekedésre készült, és azt tervezte, hogy nyugodtan és intelligensen reagál. Visszanyerte projektjét, és felszabadultnak érezte magát egy korábban bebörtönzött tudattalan dinamikától.

Ha épp nincs elérhető empatikus személy a környezetünkben, és az ember küzd, hogy empátiát érezzen önmagával szemben, akkor jó ötlet lehet kimenni a szabadba. A természetben való lét megalapozó, és megnyugtató. Az endorfinok felszabadulnak, és a stressz természetesen csökken, ha az ember időt tölt a természetben.

A nevetés is hasznos módszer lehet arra, hogy segítsen az embernek megtalálni az empátiát saját maga iránt. Egy vicces videó, tévéműsor vagy film megtekintése segít nevetni, kuncogni és mosolyogni, ami csökkenti a stresszt és emeli az endorfinokat.

Fontos megfogni a negatív érzéseket, mielőtt valami olyasmire késztetik az embert ami egészségtelen számára.

Az eredeti cikk írója: Erin Leonard, pszichiáter és író