REJTETT BÁNTALMAZÁS

2021.12.14

Írta: Bohár-Kovács Janka

A rejtett bántalmazást szokás pszichológiai vagy érzelmi bántalmazásnak is nevezni, és a köznyelvben egyre inkább elterjedt kifejezéssel "mérgező személyekként" definiált nárcisztikus, szociopata vagy pszichopata emberek által okozott sérelmekre utal. Mérgező emberek lehetnek családokban, párkapcsolatokban, munkahelyi és egyházi közösségekben is, akik rejtett, manipulatív módon befolyásolják környezetüket.

A bántalmazás ezen típusát azért hívjuk rejtettnek, mert a sérülések kevésbé feltűnőek az abúzus más formáihoz képest, még az azt elszenvedő sincs sokszor tisztában azzal, hogy bántalmazás áldozata.

A rejtett bántalmazás leggyakoribb jele a kapcsolat mélyén megélt érzelmi instabilitás, a felszínen egy tökéletes kép fenntartása, miközben a kapcsolaton belül követelőzés, sértések, agresszió, szégyen uralja a légkört. A bántalmazó gyakran tartja érzelmileg és anyagilag is függő helyzetben az áldozatot, kiszámíthatatlan, nem vállal felelősséget tetteiért, követelőző, figyelme és szeretete feltételekhez kötött, nem képes az empátiára, a kölcsönösségre és a változásra, ráadásul manipulatív módon az áldozatban kelt bűntudatot a kapcsolat megromlásáért. 

A bántalmazó személyek gyakran közkedvelt, megnyerő személyiségek, így gyakran állítanak maguk mellé "szövetségeseket", akiket szintén manipulatív módon az áldozat ellen hangolnak, a bántalmazott számára megnehezítve vagy elvágva a lehetőséget arra, hogy segítséget kérjenek közvetlen környezetükben.

Az áldozat személyisége a bántalmazás következtében fokozatosan torzul, önértékelése, önbecsülése sérül, egyre kevésbé látja magát autonóm, önálló, értékes és szerethető személynek, gyakran él át szégyent, bűntudatot. 

Nagyobb és nagyobb áldozatokat hozva folyamatosan dolgozik a kapcsolat jobbításán, egyre inkább feladja önmagát, szükségleteit, miközben mély elveszettséget és magányt él meg. Nehezen húz határokat és mond nemet, egyre képtelenebb az önvédelemre és önmaga képviseletére. Saját érzelmeihez nehezen kapcsolódik, hibáztatja magát a negatív gondolataiért és érzéseiért. Megélheti azt is, hogy egyre kevésbé tud uralkodni érzésein, indulatain, minden erejét összeszedve tartja, elnyomja magában a sértettségét, fájdalmát, melyek végül dühkitörések formájában robbannak ki. Az ilyen helyzeteket a bántalmazó érzelmi támogatás helyett az áldozat önutálatának és önhibáztatásának erősítésére használja fel.

Nem létezik olyan kapcsolat, melyben ne lenne szükség időnként áldozatot hozni, csiszolódni. Mindannyian szoktunk hisztisek, követelőzőek lenni, előfordul, hogy megbántjuk egymást. 

A nárcizmus a személyiségünk mintázatát leíró skálák egyike, tehát mondhatjuk azt, hogy mindannyian nárcisztikusak (tehát potenciális rejtett bántalmazók) vagyunk valamennyire. Azonban nagyon nem mindegy, hogy ezen a skálán hol helyezkedünk el! 

Problémáról akkor beszélünk, ha személyiségzavar erősségű nárcisztikus sérültséggel állunk szemben. A helyzetet tovább rontja, hogy a nárcisztikus zavarral élőknek jellemzően nincs betegségbelátása, nem érzik szükségét a változtatásnak. A rejtett bántalmazást ennek mentén érhetjük leginkább tetten, hiszen a kapcsolati harmóniát és növekedést éppen az lehetetleníti el, hogy a bántalmazó fél semmilyen formában nem hajlandó változni, képtelen az őszinte önkritikára, kizárólag a másik személyt teszi felelőssé mindenért. A mindenbe beleértve saját érzelmi állapotát és a kapcsolat alakulását, minőségét is. Elképzelhető, hogy szóbeli ígéreteket tesz, látszólag mély megbánást tanúsít, időszakonként ajándékokkal, kedvességgel árasztja el a másikat, de ezek a változások és ígéretek üresek, hosszútávon pedig marad ugyanaz a követelőző, manipulatív személy, aki sorozatosan kibújik a felelősségvállalás és személyes növekedés lehetősége alól.

Rendkívül fontos ismernünk az egészséges és a bántalmazó kapcsolatok jellemzőit és a kettőt megkülönböztető jellegzetességeket annak érdekében, hogy elindulhassunk a gyógyulás útján.

A pszichológia tudománya már képes leírni a súlyos nárcisztikus zavar kialakulását, feltárva azt, hogyan válik valaki bántalmazóvá. Azonban az, hogy érteni véljük, valaki hogyan lesz bántalmazó, abba a zsákutcába terelhet minket, hogy elkezdjük az illetőt sajnálni, szerencsétlenként, megmentendő embernek, a sors és különféle viszontagságok elszenvedőjeként, áldozatként tekinteni rá. Elsiklunk afelett, hogy szabad akarata, döntési lehetősége bizony neki is van élete során. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem mindenkiből lesz nárcisztikus személyiségzavarú vagy pszichopata felnőtt, aki viszontagságos, traumákkal terhes gyermekkort tud maga mögött.

Az igazi változáshoz elengedhetetlen, hogy a bántalmazó és a bántalmazást túlélő egyaránt eljusson a belátásig és elkötelezze magát a változás mellett, hiszen végső soron egyiküknek sem sajnálatra van szüksége, hanem segítségre és gyógyulásra.

Valódi változáshoz és gyógyuláshoz egy nárcisztikus zavarral élő esetében csodára van szükség, melynek során nem elvárható, hogy bántalmazásának áldozata és túlélője működjön közre minden más segítség nélkül! Óriási szakértelmet kívánó feladat, melybe a legkiválóbb pszichoterapeuta szakemberek bicskája is gyakran beletörik. 

Azt azonban mindenképpen fontos tudnunk, hogy a bántalmazás túlélője a bántalmazó belátásától függetlenül is kezébe veheti egészségének helyreállítását és jövőbeli alakulását. Sőt, jó esélyekkel indulhat el a gyógyulás felé vezető úton, hiszen nagyon gyakran kifejezetten jó és erős személyiségű, empatikus, kiemelkedő önreflexiós készséggel megáldott emberek válnak pszichológiai bántalmazás áldozatává. Nagy segítséget jelenthet egy segítő szakember támogatása ebben a helyreállítási folyamatban.

Sokakban felmerül a kérdés, miért marad benne bárki is egy bántalmazó kapcsolatban? Egyik lehetséges oka ennek az illúziókhoz való ragaszkodás az áldozat részéről, hogy sikerül majd annyi szeretetet adnia az őt bántalmazó másiknak, hogy az megváltozzon, reménykedik abban, hogy sziszifuszi munkájának végül lesz gyümölcse. Egy másik gyakori oka annak, hogy miért nem lép ki valaki egy bántalmazó kapcsolatból az, amikor az áldozat elsüllyed a manipuláció és önhibáztatás csapdájában, mindenért magát teszi felelőssé, abszolút és egyedüli bűnösként tekint magára, így jogos büntetésként viseli és tűri el a szenvedést, amit valójában az egészségtelen kapcsolati dinamika és a bántalmazó manipulatív játszmái gerjesztenek.

Az igazság az, hogy mindkét forgatókönyv végén azt látjuk, hogy a bántalmazás áldozata olyan oltáron ég el, melynek valódi formáját nem is látta. Segítség nélkül marad, mert nincs tudatában annak, hogy joga lenne segítségért kiáltani.

Minden helyzet egyedi, komplex, átfogó mérlegelésre van szükség ahhoz, hogy megfelelő döntést hozzunk például arra vonatkozóan, kilépjünk-e egy bántalmazó kapcsolattól vagy sem, hogyan és mikor húzunk határokat a saját érdekünkben, vagy esetleg más szereplők (pl. gyermekek) figyelembevételével. Ehhez azonban első lépés azt megérteni és elfogadni, hogy a határok meghúzása, az önvédelem, a bántalmazó viselkedés azonosítása és a manipuláció elutasítása nem gyengeség, nem önzőség és nem hiba.

A rejtett bántalmazásból való gyógyulás első és legfontosabb lépése a felismerés, melyben sokat segíthetnek magyar nyelven is elérhető kiváló önsegítő könyvek, például Shannon Thomas: Gyógyulás a rejtett bántalmazásból (Harmat Kiadó), Susan Forward - Donna Frazier: Érzelmi zsarolás (Háttér Kiadó), Susan Forward: Mérgező szülők (Háttér Kiadó), Susan Forward: Mérgező anyósok és apósok (Háttér Kiadó). 

Az Aurum Életműhelyben egyéni pszichológiai konzultáció vagy mentálhigiénés tanácsadás formájában állunk melléd, ha segítségre lenne szükséged a helyzet felmérésében. Ha párkapcsolati vagy családi szinten érzékeled a rejtett bántalmazás jeleit, és mindegyik érintett motivált és nyitott a változásra, érdemes megfontolnotok a pár- vagy családterápia lehetőségét.