MI AZ A CRANIOSACRALIS TERÁPIA?

Lassan nyolc éve dolgozom gyógytornászként, és az elmúlt időszakban nagyon sok terápiát, technikát láttam, sajátítottam el, illetve alkalmaztam a pácienseknél több-kevesebb sikerrel. A kezelések kimenetele mindig egy nagyon összetett folyamat eredménye. Szól szakmai tudásról, a páciensről, a páciens és a gyógytornász kapcsolatáról, a páciens önmagával és a testével való kapcsolódásáról is. Legtöbbször azt láttam, hogy ez utóbbi kulcsfontosságú tényező a gyógyulási folyamatot tekintve.

A craniosacralis terápia egy olyan módszer, ami a szervezet öngyógyító, önkorrekciós mechanizmusait támogatja. Segít "megérkezni a testünkbe", és megérteni, megérezni azokat a belső érzeteket, amik a fájdalmat mozgathatják, illetve adott esetben fenntartják.

Maga a terápia egy nagyon finom manuális technika, amit egy amerikai osteopatha orvos, Dr. John E. Upledger dolgozott ki, az 1970-es évek második felében. A technika elsősorban a craniosacralis rendszerre épül, melynek négy anatómiai összetevője van.

Az első az agyi-gerincvelői folyadék (liqour), amely az agykamrákban termelődik, és magát az agyat illetve a gerincvelőt veszi körül, ebben "lebegnek". Többféle funkciót lát el, egyrészt véd a külső traumás behatásoktól, másrészt táplálja az idegszöveteket, hőszigetel, információ és energiahordozó szereppel bír, valamint salaktalanító hatása is van.

A második alkotórésze az agyi gerincvelői hártyarendszer. A gerincvelőt és az agyat egy háromrétegű membránrendszer (meninges) veszi körül. Ezek az agyhártyák felelősek a liquor keringéséért, ezáltal szabályozva a koponyaűri nyomást.

A craniosacralis rendszer harmadik elemét maguk a csontok képezik. A Michigan Állami Egyetem Orvostudományi Tanszékének professzoraként Dr. Upledger bizonyította tudományosan először, hogy a koponyacsontok felnőtt korban sem csontosodnak össze, hanem mikromozgások figyelhetők meg bennük. Ebből kifolyólag, a koponya az agykamrák szabályozása alatt álló agyi-gerincvelői folyadék termelődéséhez és felszívódásához térfogatilag tud alkalmazkodni. Ez a mozgás ritmikus és kitapintható. Sajnos az anatómusok álláspontja ebben a kérdésben a mai napig sem egységes, - mennyi és milyen mozgás is lehetséges a koponyavarratok mentén.

A craniosacralis terápia a három fenti anatómiai összetevőn kívül figyelmet fordít a test ún. fasciarendszerére is. A fascia egy, többek között az izmokat is beborító erős kötőszövet, amely egészen sejt szintig behálózza az egész testet.

A craniosacralis kezelések során finom manuális (kézzel végzett) érintések segítségével optimalizálható a szövetek minősége, enyhe nyomást gyakorolva a test fascia rétegeire, a gerincoszlopra illetve a koponyacsontok mikromozgásaira, változás hozható létre ebben a ritmikus mozgásban, elősegítve ezzel a test szöveteinek belső harmonikus mozgását.

A terápia különlegessége a komplexitása. Egyszerre hat fizikális, mentális és érzelmi szinten is. Szintén Upledger dolgozta ki az úgynevezett SomatoEmotionalRelease® technikát, a craniosacralis terápia magasabb szintjén a korábbi traumák testben rekedt fizikai lenyomatait és a hozzá tartozó negatív érzelmeket és energiát oldja .

A test a modern pszichoanalitikus elméletek szerint rendelkezik egy implicit memóriával. A kutatók szerint nem egyféle, hanem többféle memóriarendszerünk van. Az explicit memória felel a tudatok emlékekért és a tárgyi tudásunkért, az implicit memória ezzel szemben egy olyan tárhely, ahol a készségeinket is őrizzük, automatikusan emlékszünk rájuk, nem a szavak szintjén hívjuk elő őket és gyakorlással rögzíthetőek. pl.: a biciklizés, zongorázás. Minden, ami történik tehát a testünkkel fizikai, kémiai, energetikai vagy érzelmi szinten, valamilyen módon beépül és emlékszik rá a test.

A terápia felhasználási területei tehát igen széleskörűek, hiszen hatása van a központi és a perifériás idegrendszerre, a csont- és izomrendszerre, a szív- és érrendszerre, a belső szervekre, testnedvekre, az immunrendszerre és a belső energiarendszerre is.

Az alkalmazási területei lehetnek:

• krónikus fáradság, stressz, alvás zavarok
• migrén, bizonyos típusú fejfájások, szédülési problémák
• arc fájdalmak, állkapocs ízületi problémák
• nyak- hát- derék krónikus fájdalmai, gerincsérv
• fülzúgás, szem környéki fájdalma
• immunrendszer zavarai, autoimmun betegségek
• gastroenterológiai betegségek
• nőgyógyászati zavarok
• szív és érrendszeri megbetegedések
• csecsemőkori zavarok pl.: szopási nehézségek, alvásproblémák
• gyermekkori zavarok pl.: viselkedésproblémák, dühroham, tanulási nehézségek
• műtétek, baleseti sérülések következtében kialakuló működési zavarok
• hangulati ingadozások, depresszió
• A craniosacralis terápiának nincs kontraindikációja, leszámítva hogy bizonyos fogások, technikák nem alkalmazhatóak akut koponyaűri nyomásfokozódás esetén pl. akut koponyatörés, nyakcsigolya-törés, akut agyvérzés, akut agyhártyagyulladás, nyúltagyi hernalizáció, a gerincvelői hártya folytonossági hiánya, zárt zugú glaucoma és Arnold-Chiari szindróma esetén.

A kilenc éven aluli gyerekek kezelése külön, gyerekekre specializálódott craniosacralis terapeuták szakterülete, hiszen a kisgyermekek és a felnőttek anatómiai felépítése sok szempontból különbözik, amivel a szakembernek is tisztában kell lennie. A gyerekeknél a kezelések rendkívül hatékonyak és szinte azonnali eredményt hoznak.

A kezelések körülbelül egy óra hosszúak, mialatt a kliens kényelmesen fekszik az ágyon, ruhában. A terapeuta különböző testvizsgálati módszerekkel feltérképezi a testben lévő problémák lehetséges forrásait, és gyengéd manipulációs technikákkal, finom mikromozgásokkal dolgozik a testen, elsősorban a koponyán, a gerinc mentén, a keresztcsonton és a test kötőszövetein, a fasciarendszeren.

A kezelések megélése igen eltérő és szubjektív. Sokféle érzetet - melegséget, bizsergést, lüktetést - tapasztalnak a terápia során, míg mások egy mély, alvás-közeli állapotba kerülnek. Valakinek különféle emlékképek jönnek felszínre, melyek hol mély, erőteljes és meghatározó élményként, hol kevésbé intenzív testérzetként manifesztálódnak.

Összességében tehát elmondható, hogy a craniosacralis terápia egy komplexen működő, tudományos alapokon nyugvó természetes gyógymód, amely sok esetben hatékonyan alkalmazható különféle testi, lelki és egyéb problémák esetén akár önálló terápiaként, akár más módszerek kiegészítéseként.

Én személy szerint a test egy nagyon újszerű megközelítését látom ebben a terápiás gyógymódban. Sok esetben nincsenek válaszaink arra, miért jelennek meg fájdalmak a testünkben, de mindenképpen jelzésnek vehetjük őket. A craniosacralis terápia lehetőséget teremt arra, hogy a test beszéljen, és segítsen jobban megérteni belső folyamatainkat önmagunkkal, illetve a minket körülvevő világgal is.

"Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése."

(Weöres Sándor: Az ős tudás)

Vámos Katalin, gyógytornász, manuálterapeuta cikke